A hőkamera nem fényt, hanem hőt érzékel. A vad testhője szinte minden környezetben elüt a háttértől, így a készülék ezt alakítja képpé. Emiatt a vad szinte azonnal kiszúrható vele, még sűrű aljnövényzetben vagy nagy távolságból is, ahol szabad szemmel esélytelen lenne az észlelés.

Ez teszi a hőkamerát különösen jó eszközzé terepfelméréshez és kereséshez. Ha csak azt szeretné tudni, van-e vad a közelben, vagy merre mozog, a hőkamerával percek alatt átfésülheti a területet.

Korlátai is vannak: Falon, sűrű bozóton nem lát át, hiszen az akadály elzárja a hőjelet. Köd, eső vagy füst szintén rontja a teljesítményét. És mivel a kép csak hőkülönbségekből épül fel, a pontos fajmeghatározás nehezebb lehet vele.

Az infrás éjjellátó más elven dolgozik. A rendelkezésre álló fényt (holdfényt, csillagfényt, vagy a beépített infra megvilágítást) erősíti fel, és ebből épít fel valósághű, részletes képet. Nem hőt mutat, hanem magát a látványt, csak sötétben is láthatóan.

Emiatt sokkal pontosabban kivehető minden apró részlet: az agancs formája, a szőrzet mintázata, egy ág helyzete a célvonalban. Ez teszi alkalmassá a bírálatra és a célzásra. Amikor már tudja, hogy van vad a közelben, és biztonságosan szeretne dönteni a lövésről, az éjjellátó adja meg a szükséges vizuális információt.

Hőkamera
Ha elsősorban keresésre és terepbejárásra használná, nagy vagy sűrű, nehezen átlátható terepen, ahol fontos a gyors áttekintés.

Éjjellátó
Ha a fő cél a pontos célzás és a biztonságos, felelős bírálat, ismert terepen, lesben, ahol a részletek számítanak.

Sok vadász mindkettőt használja: a hőkamerával keres, az éjjellátóval céloz. A két eszköz így nem versenytársa, hanem kiegészítője egymásnak.